video1.0Network.huhttp://network.hu/Egri táncház Tarnaleleszi bandasuvihttp://network.hu/suvi<object width="424" height="345"><param name="movie" value="http://nepdal.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=46683&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://nepdal.network.hu" /><param name="allowscriptaccess" value="always" /><param name="allowfullscreen" value="true" /><embed src="http://nepdal.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=46683&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://nepdal.network.hu" width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" /></object>424345381Különleges alkalom volt 2002-ben, hogy az egri táncházba elhívták a fedémesi asszonykórust és a tarnaleleszi cigányzenekart.
A tarnalelesziek által játszott dallamok egymás után jönnek ugyan, de mégis a magyar daltermésnek hány évszázadát fogják át a hagyományos népzenétől a nótáig sőt az operettig! Faluhelyen sem volt ez másképp, csak ott a prímás már tudta a megrendelő "nótáját" és aszerint húzta.
Dallamok sorban:
-"Juhászlegény szegény juhászlegény" újstílusú magyar népdal, legtöbbször Petőfi Sándor versével éneklik
-"Jegenyefén fészket rak a csóka", (folklorizálódott) magyar nóta, szerző Dankó Pista
-"Nem vagyok én úri családból való...leterítem a subámat a rétre", műdal nóta
-"Zsebkendőm négy sarka" folklorizálódott korai magyar nóta, szerzője Szentirmay Elemér (családi nevén Németh János) - hivatalnok 19. sz második fele
-"Debrecennek van egy vize" dallamkör csárdásban, régi stílusú magyar népdal
-"Már ezután úgy élem világom" katonanóta
-"Jöjjön ki Óbudára" operett, dalszerző: Lajtai Lajos szövegíró: Szenes Iván
Ezután a Fedémesi Asszonykórus dalcsokrot énekel:
-Réten réten újstílusú magyar népdal, az énekelt dallamhoz másutt gyakran ezt alkalmazzák: "Kispejlovam arra van rákapva"
-"Elment a tyúk a vásárba"
A nóta és a népdal kapcsolatáról, a hiteles magyar népzenéről Sárosi Bálint tanulmányát ajánljuk:
Sárosi Bálint: Hiteles népzene
letölthető:
http://www.google.com/search?client=s...
Idézet a tanulmányból:"A nótának... része van nemzeti arculatunk kialakításában. Akarva-akaratlanul át vagyunk itatva vele. Ezt az átitatottságot talán Kosztolányi Dezső fejezi ki legtalálóbban, mikor (1933-ben) arról ír, hogy vidéki étterembe, ismeretlen emberek közé lépve, és „A mi nótáink" valamelyikét hallva: „mindannyian, akik e csillagok alatt növekedtünk, egyetértünk és pontosan egyet érzünk is". Néhányat meg is említ e nótákból: Sárga cserebogár, Végigmentem az ormódi temetőn, Csicsónénak három lánya, Nékem olyan asszony kell, Jó bor jó egészség... Gondolatait így zárja: „Vitatkozhatunk arról, hogy nótáink művészi értékek-e vagy sem. De hogy ez a hangulati közösség érték, arról nem vitatkozhatunk."
„Ami abszolúte életképtelen, azt nem dalolták soha sehol önként"— írja a nótáról Kodály.[4] Szavaihoz hozzátehetjük: az életképeseknek sem mindegyike vált részévé a teljes népi — mondhatnám így is: nemzeti — közösség hagyományának. A falusi nép át sem vette azt, ami nem illett dalai közé"http://vds.network.hu/clubvideo/4/6/_/46683_906859_2.jpg806046683