A kis hegedűs

A várdaróci Bíró Roni még csak tizenkét éves, de már túl van több megmérettetésen, és határozott elképzelései vannak arról, hogy még sokáig szeretne hegedülni.
Ismert és kevésbe ismert magyar népdalok hallatszanak ki Roni szobájából. Családja már hozzászokott a délutáni "házi koncertekhez", hiszen nem múlik úgy el nap, hogy a kis hegedűs ne gyakorolna. Felmenői között ugyan nincs zenész, mégis egyik nagyszülőjének is része volt abban, hogy Roni hegedűt vett a kezébe.
- A nagypapám ígérte meg, hogy egyszer elvisz Szepi bácsihoz (Szivek József - a szerk.), hogy megtanítson engem a hangszeren játszani. Az alapokat neki köszönhetem. Az elején nagyon nehéz volt, sok mindent meg kellett tanulnom, de kitartottam, és ennek meglett az eredménye - meséli Roni.
Sosem kellett különösebben biztatni
Mint az édesapától, Bíró Róberttől megtudtam, Ronit sosem kellett különösebben biztatni, hogy tanuljon vagy gyakoroljon, lelkiismeretesen végzi feladatait. A kisfiú eddig minden osztályt jeles átlaggal fejezett be, emellett pedig szabadidejében a zenélésnek és a népi táncnak hódol.
- Örülünk, hogy Ro-ninak van zenei tehetsége, és mi minden lehetőséget megadunk neki, hogy kihozza magából a legjobbat. Persze még fiatal, és sokat kell tanulnia, fejlődnie, ezért fontos, hogy sosem szabad teljes mértékig elégedettnek lennie önmagával. Sokszor olyan fiatalokkal kell versenyeznie, akik sokkal gyakorlottabbak, de az ilyen megmérettetések is arra ösztönzik, hogy még jobb legyen - tudtam meg Roni édesapjától, aki talán fia legnagyobb rajongója is egyben.
A versenyek még jobb teljesítményre ösztönzik
Roni hetente egyszer  Laskón Gellért Márta tanárnővel gyakorol, heti egy alkalommal pedig Mohácson, a Kolping Alapfokú Művészeti Iskolában csiszolja tudását. Amikor eddigi versenyeiről kérdeztem, egy egész mappa dicsérő oklevelet vett elő, ami arról is tanúskodik, hogy nagyon sok helyen megfordult már.
- A legbüszkébb talán egy bonyhádi országos versenyre vagyok, ahol rendkívül rangos zsűri előtt mutatkozhattam be. Helyezést ugyan nem értem el, de különdíjat kaptam, ami számomra nagyon nagy elismerés volt - emlékezett vissza Roni.
A népi tánc hobbi, a hegedű elhivatottság
A zenélés mellett Roni táncol a laskói Petőfi Sándor MKE és a Várdaróc Kultúregyesület népi tánccsoportjában is. Így szinte minden napra jut neki egy-egy próba. Ezt azonban nem bánja, hiszen szereti, amit csinál.
- A hegedülés számomra az első számú kötelezettség a tanulás után. Ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben is, tulajdonképpen hivatásszerűen. A népi táncot is nagyon szeretem, de számomra az inkább hobbi, amiben örömömet lelem.
Még két év van hátra az általános iskola befejezéséig, de már van elképzelése arra vonatkozóan, hogy hogyan tovább. Ha minden sikerülne, akkor Roni Magyarországon folytatná tanulmányait, egy olyan iskolában, ahol hegedűjével minél jobban elsajátíthatná a magyar népzene csodálatos dallamvilágát.
- LJ. MOLNÁR Mónika