-TÉKA-

Külföldön is jól tudják, hogy a magyar népdal igazi hungaricum. Nem véletlen, hogy Bartók, Kodály és a magyar népzene említése bárhol a világon megtölti a koncerttermeket. Ezért aztán érthető, miért nyúlnak szívesen rock-, illetve dzsesszzenész honfitársaink a népdalokhoz. A magyar népdal önmagában is annyira kerek egész, a rock és a dzsessz pedig olyannyira más jellegű zenei nyelvezetre épül, hogy az igazán jó feldolgozás nagy szakmai tapasztalatot és eredetiséget vár el komponistától, előadótól egyaránt; ez az a terület, ahol a felszínesség biztos bukás. Jávori Vilmos, a hetvenes évektől folyamatosan színpadon lévő neves dzsesszdobos nemrég új zenekart alapított, ezúttal azonban nem a szakma öregjeivel, hanem pályakezdő fiatal tehetségekkel állt egy csapatba. A folkzene világa és a bennük rejlő zenei lehetőség a Jávori Sound Machine névre hallgató új együttest is megihlette, hét közismert népdalt dolgoztak fel elsősorban dzsesszalapon, Tony Lakatossal közösen készített, Szivárvány havasán című lemezükön.
A dalválasztás koncepciója egyértelmű: repertoárjukat a legismertebbekkel kezdték, az iskolai énekkönyvek legelső oldalairól. Ez persze nagy kihívás, nehéz úgy feldolgozni egy dallamot, hogy azt már korábban legalább öt-hat jól sikerült előadásban hallottuk. A titok nyitja azonban az eredetiség, s ebben Jávoriék élen járnak, a népdalok náluk az improvizáció alapját képezik, sem ritmikai, sem dallami megkötéshez nem ragaszkodnak. Ami könnyíti munkájukat, az nehezíti a legjobban: világosan hallatszik, nem mélyültek el a magyar népzene előadásmódjában, a népdalokat kottalapról tanulták. Náluk azonban a népzene nem cél, csak eszköz, s így muzsikájuk nem is világzene igazán, sokkal inkább a dzsessz és a kortárs zene új, magyaros nyelvezete és eszköztára.
(Jávori Sound Machine: Szivárvány havasán, BIEM-Artisjus)