November harmadik hete a magyar népdal és népköltészet hete, kedvenc gyermekkori népmeséink, népdalaink ünnepe. Országszerte több iskolában és művelődési házban szerveznek az eseménnyel kapcsolatos programokat: népdaléneklő, népmeseszavaló-, meseillusztráló-, valamint rajzversenyeket tartanak.

Az ének-zene tagozatos intézmények legtöbbjében ilyenkor emlékeznek meg Bartók Béláról, Kodály Zoltánról és Vikár Béláról, a 20. század elejének legnagyobb népdalgyűjtőiről, több évtizedes munkájukról.

Kortárs népzeneőrzők

A Csík Zenekar egy magyar népzenei együttes, 1988 óta a magyarországi népzenei élet egyik meghatározó szereplője. Munkájuk legnagyobb elismerését jelzi a Fonogram-díj, melyet 2007-ben világzene kategóriában érdemeltek ki, az azóta aranylemezként számon tartott „Senki nem ért semmit” című albumért. Ugyanebben az évben a Művészetek Völgye fesztiválon nekik volt a legnagyobb közönségük. A „Most múlik pontosan” című Quimby-feldolgozás hozta meg a szélesebb népszerűséget a Csík zenekar számára, felkerültek a rádiók játszási listájára. 2012-ben a huszadik, jubileumi Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján a zenekar több előadóművésszel együtt egy három órás szuperkoncertet adott: mi sem bizonyítja jobban, hogy igény van a minőségi, korszerű formában feldolgozott népzenére.

Gyermekkorát a Pest megyei Bagon töltötte, a falu tánccsoportjában táncolt és énekelt Palya Bea. Az az ELTE néprajz szakán szerzett diplomát, miközben több világ- és magyar népzenei együttes aktív tagja volt. 2005-ben megalapította saját együttesét (Palya Bea Quintet együttes), s velük koncertezik bel- és külföldön egyaránt, de szólóban is gyakran fellép. A Művészetek Völgyében most már több éve állandó helyszínnel, a Palya-udvarral jelentkezik, ahol többnyire népzenészek fellépésével és a magyar népi szokásokhoz kapcsolódó programokkal várják az érdeklődőket.

Örülök annak, hogy általános iskolás éveimet zenei tagozaton tölthettem. A népdalok egyszerűek, de nagyszerűek. A régi falusi parasztemberek gondjairól, bajairól, bolondságáról, öröméről, bánatáról egyaránt árulkodnak. Nekünk kötelező volt szinte hétről hétre újabbakat és újabbakat megtanulni, de nem bánom. Emlékszem még arra is, hogy az óvodában minden nap másik népmesét olvasott fel az óvónéni. Mert ugye a gyerekek észreveszik, ha az adott történet már volt. Mindig tudott újat olvasni: ez is mutatja, milyen sokszínű kreativitással voltak megáldva elődeink, és ezekből a tanmesékből gyerekként sok ránk is ragadt. Ha nem is veszünk a programokon részt, lapozzunk fel egy régi mesekönyvet, idézzük fel gyerekkorunkat. A bátrabbak akár egy népdalt is elénekelhetnek.

Miért jó a magyar néptánc?

Európa és ezen belül Magyarország legkorábbi körtáncai a középkorban, a magyar néptánc szabályozott egyéni és páros formái a 17. és 19. század között keletkeztek. A tánctípusok közül a botoló, a legényes és a karikázó a régebbi, míg például a csárdás és a verbunkos az újabb táncstílust képviseli. Manapság a néptánc azért jó, mert a tánccal, mozgással a stressz háttérbe szorul, és előrébb kerülhetnek az emberi, baráti viszonyok. A mai hagyományápoló néptáncegyüttesekben népdalokat, régi szokásokat, mesterségeket, helyeket és embereket ismerhetnek meg a tagok. A magyar néptánc gyakorlása, vagy csupán annak szeretete, mindenképpen egy speciális közösség tagjává emeli az embert.

A legnagyobb magyar néptáncegyüttes a Magyar Állami Népi Együttes, melyet 1951-ben alapítottak. Az együttes a magyar nyelvterület néptáncának, valamint népzenéjének gyűjtését, életben tartását és annak színpadi formában való továbbadását tartja feladatának.

(A projekt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének értékelése és javaslata alapján, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában, a Nemzeti Vidékfejlesztési Program Irányító Hatóságának jóváhagyásával valósul meg.)