Az egyedi stílust képviselő zeneszerző a Vaskakas Bábszínház legújabb darabjában, a Hapcikirályban alkotott. Nem kicsit, nagyot!

A győri társulat Hapcikirályában nem csak a történet kedves, nem csak a színészek alakítása tökéletes, hanem a produkciót végig kísérő zene is felejthetetlen. Ez pedig Kiss Erzsi érdeme…

Mikor került kapcsolatba a Vaskakas Bábszínházzal?

Közvetlen kapcsolatba igazából most, hiszen Fige Attila, a Hapcikirály rendezője kért fel arra, hogy én legyek a darab zeneszerzője. Fél évvel ezelőtt ugyan már voltunk a bábszínházban egy csecsemőelőadást mutattunk be a győrieknek, a veszprémi Kabóca Bábszínházzal és egy belga társulat kooperációjában vendégeskedtünk a városban.

Mennyire lesz érezhető a Hapcikirályban mindaz, amit a zenekara is képvisel? Most gondolok arra, hogy az „Egy Kiss Erzsi Zene” formáció tradicionális népzenét idéz, ugyanakkor nem célja imitálni egy nép zenéjét sem. Vagyis igazi stíluskeveredés jellemzi az együttest.

Igen, de az egy teljesen más világ. Ott a rock és a blues is fellelhető. Ami hasonlóság, az talán az, hogy ahogy a zenekar kapcsán, úgy a darab szempontjából is fontos a magyar szöveg. Ez erősen igazgatja a darabot, ugyanakkor nagy játékosságot enged meg. Az egész produkciót élőzene kíséri, semmi nem szól felvételről, mindenféle hangszert és zajkeltő eszközt a színészek szólaltatnak meg. Így az egész akciódús és izgalmas lesz.

A zenekar nagyon sok külföldi helyszínen fellépett már, itt akár kiemelhetnénk Görögországot is. Az ott, vagy más országokban tapasztalt művészi hatások visszaköszönnek majd a Hapcikirályban? Beépíthetőek egyes elemek a darabba?

Minden beépíthető, de tényleg bármi. Úgy egy szúnyogzümmögés, vagy akár a mozgólépcső zaja, így természetesen a görög, a roma, a szerb muzsika, vagy éppen a francia sanzon is. Az adaptálásban az én nyelvtelenségem, vagy a művészi berkekben sokat emlegetett „kisserzsi” nyelvem segít, ezen keresztül minden meg tud szólalni, ráadásul hitelesen.

Mi a tapasztalata: a magyar népzene jelenleg milyen pozíciót tölt be más országok tradicionális zenéjéhez képest?

Azt gondolom, egyre jobb helyen van. Hogy egy népzene fennmaradjon, ahhoz használni kell, azzal élni kell, mondani vele valamit, lélegezni kell vele. Ha használjuk, mint egy élő matériát, akkor átörökíthető, akkor tovább gazdagodik. A kultúránk része lesz örökre, bármilyen körülmények között! Ez a célunk nekünk is…

Csapucha Adrienn