Az áldozócsütörtök nyolcadába eső
úrnapját – az ún. Exaudi vasárnapot – „váróvasárnap” névvel
illették egykoron, mondván: az apostolok is Jeruzsálembe visszavonulva –
imádság és böjtölés közepette – hívták és várták az Úr Jézus által előre
megígért Szentlélek eljövetelét. S azért is ezen elnevezés, mert a zsoltáros
könyörgését idézi (27,7): Exaudi, Domine, vocem meam qua clamavi… azaz: „Halld
meg Uram, hangomat – hívlak!”. Épp ezért e napot bátran nevezhetjük az
Istenhez felható, egeket ostromló kiáltás vasárnapjának!
A Czuczor Gergely és Fogarasi
János-féle, 1862 és 74 között hat kötetben napvilágot látott, A magyar nyelv
szótárában előforduló adat szerint a pünkösd előtti hétnek (mely
húsvét utolsó vasárnapja és pünkösd közé esik) „vöröshét” vagy „piroshét”
a neve. Az egyházi liturgikus év logikája szerint azonban ez az elnevezés
inkább a pünkösd és Szentháromság vasárnapja közötti hétre illene. Mások
szerint meg éppenséggel pünkösd hete az ún. váróhét…
„Várni,
csak várni, mindig csak várni…”
Amint
Jézus tanítványai, majd későbben követői, úgy gyakorta mi magunk is sürgetnénk
az életet – tulajdonképpen döntéshelyzetbe hozva ezzel magát az Élet Urát –,
holott bizonyosan az „élet” jobban tudja, mikor minek volt, van és lesz itt az
ideje…
„Azok büszkélkedhetnek a legtöbb sikerrel életükben és a szerelemben, akik
megtanulnak sikeresen
Melody
Beattie)
várni. Kevesen birtokolják a várni tudás, a türelem
adományát. Pedig a várakozás olyan nagy hatású eszköz, amely sok jóhoz segíthet
hozzá. Nem mindig kaphatjuk meg rögtön, amit akarunk. Különféle pillanatnyilag
nem elérhető dolgokat szeretnénk megtenni, elérni, megszerezni. De vannak,
dolgok, melyeket, ha ma nem is tehetünk vagy kaphatunk meg, a jövőben
elérhetünk. A várakozás nem elfecsérelt idő. Valami kialakul bennünk, valaki
másban, az univerzumban. Nem kell szüneteltetni élettevékenységeinket, amíg
várakozunk. Máshova irányíthatjuk figyelmünket: gyakorolhatjuk az elfogadást és
a hálát, bízhatunk abban, hogy a várakozás közben is zajlik az életünk…” (
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele.
(Balassi Bálint)
„Azt mondják, egy párkapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret.
Istenem, bárcsak ne én lennék az…” – írja naplójában az Egyesült Államokbeli
Samantha (Jennifer Love Hewitt), aki egy
neves londoni zeneiskolában tanul. A
szabad szellemű, csupa tűz lány
őrülten szerelmes brit barátjába,
Ianbe
(Paul Nicholls). A férfi azonban csak a munkájának él, így még arra sincs
ideje, hogy végiggondolja: ha nem törődik az érzelmeivel és elhanyagolja
barátnőjét, végleg elveszítheti. Amikor aztán Sam-et végzetes baleset éri, Ian
végre ráébred, mit is jelentett számára a lány.
Bárcsak elmondhatta volna neki… Vagy még nem késő? Egy különös
csodának köszönhetően Ian lehetőséget kap, hogy újraélje a tragikus napot, és
megváltoztassa a nekik rendelt sorsot… (
Ha másért nem is (Bárcsak) [If
Only] – amerikai-angol filmdráma, 92 perc, 2004)
Ha
a lelked kopogtat az ajtón, akkor engedd be…
Dsida Jenő:
Pünkösdi várakozás
Kész a világ,
Feszült, ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
Mélységes iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering utjain,
S csak egyet tud és egyet érez…
…Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzug Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!…
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva…
És nagy szavát az Ur – kimondja!
1924
Bozsoki-Sólyom János
Kommentáld!