Az interneten sokan zúgolódnak a népdal miatt, ami a hat másodikos ének-zene tankönyv egyikében kapott helyet. Az origo információi szerint ezt a szövegváltozatot a szlovákiai Gímesen (Ghymes) gyűjtötte Kodály Zoltán 1915-ben. A kemma.hu azonban egy korábbi, 1910-es gyűjtést is talált a csemadok.sk-n: eszerint 1910-ben Bartók Béla is rögzítette a dal szövegét, méghozzá a szintén szlovákiai Nagymegyeren, igaz, egy kicsit eltérő dallamvezetéssel, mint ami most a tankönyvbe van. A két település között körülbelül 100 kilométer a távolság.

A két dal szövegében olyan apró különbségek vannak, mint az egyik helyen zsiazsá-t, a másikban siasá-t mond a kacsa. A dallamot egyébként számos állattal ismerik, kecske, juh, réce, csirke és csikó is szerepel benne a különböző változatokban, de a fő problémát a tankönyvi változatban a hangutánzó szavak jelentik a kommentelők szerint. 

Szakemberek szerint egy gyereknek először az általánosan ismert, mondhatni sztenderd "szókészletet" kellene megtanulnia a hangutánzó szavakból is, és utána, a későbbiekben jöhetnek a különböző tájnyelvi kifejezések, a szókincs ilyen irányú bővítése is, ezért másodikosoknak még inkább az általánosan ismert változatot tanítanák meg inkább.

2008-ban bekerült a Bartók-féle változat a dunaszerdahelyi Csemadok által kiadott Lement a vacsoracsillag - Bartók Béla 1910-es nagymegyeri gyűjtése című könyvének második bővített kiadásában. Tájékoztatásuk szerint a támlapon csak töredékes szöveg szerepel. A hiányzó szöveget Szomjas Schiffert György Füssön, 1958-ban gyűjtött változatával egészítették ki. Füss ebben az esetben valószínűleg a csallóközaranyosi Komáromfüss lehet, az etnomuzikológus ugyanis ebben a térségben is végzett népzenegyűjtéseket. Nagymegyer és Komáromfüss alig 15 kilométerre fekszik egymástól.

Az általánosan ismert változatot egyébként Vikár Béla gyűjtötte, a ma Romániához tartozó Felsőboldogfalván, amely Székelyudvarhely közelében fekszik.

A néprajzban több nagy dialektust, tájegységet különböztetnek meg egymástól, és ahogy a szájról-szájra terjedő dalok az adott tájegységre jellemző stílusjegyek (és az előadó személyisége szerint) alakultak, úgy születtek újabb és újabb változatok. Így az sem meglepő, ha egy-egy dalt még két szomszédos faluban sem ugyanúgy, ugyanazzal a szöveggel és dallammal énekeltek.

Néhány komment a különböző portálokról:

"Nem lehetne esetleg, netalántán, a magyar gyerekeket határon belüli magyar népdalokra tanitani? Tudom nagyon divatos a határon túli magyar, de azért az iskolások még határon belül vannak.... valameddig.."

"Hát ez az! Csallóközi(!) gyűjtés az idézett Bartók féle verzió, és bizony elég rendesen benne van a szlovák “tájszólás” (kukorá), ez innentől nem az autentikus MAGYAR népdal."

"Ezeket az állathangokat melyik országban adják ki az állatok? Mert tuti nem Magyar pulyka, kakas , disznó, kacsa,... Mindenesetre én biztos, hogy a régi "eredeti" változatra tanítom majd a kislányom , mert ez már kicsit mutáns állathangokra emlékeztet inkább."

"hát nem magyarul beszélő állatokat árultak ott, mi ezzel a gond?"

"Nocsak, hogy itt mennyien azt hiszik, hogy jobban tudják mint Bartók Béla. Csak azt felejtette el megemlíteni a cikk, hogy Bartók HOL gyűjtötte ezt a dalt (Felvidéken, ahol annak idején igenis így szólaltatták meg a háziállatokat), valamint azt, hogy ez egy MÁSIK dal (teljesen más a dallama, még ha a szöveg hasonló is).
Nektek a tájnyelvi beszéd már nem is magyar?? Ez inkább a tájékozatlanságotokat tükrözi, nem a magyarságotokat. Akkor mi a magyar, az ájfon, lájk, lol, meg ilyen idegen szlengek??"

forrás:http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/nepdal-botrany-bartok-bela-gyujteseben-is-ott-van-a-kifogasolt-enek-582620