Népdal, népzene ÓNOZÓ LAJOS

 

Találkozásom a népdallal a legegyszerűbb módon történt: a nóták házhoz jöttek, már gyerekkoromtól kezdve. Nyolc idősebb testvérem eljárt napszámos, átaljás munkára, bálba és lakodalomba. Gyakorta tértek haza avval: tanultam egy szép új nótát. Mi többiek pedig siettünk azt átvenni, hogy aztán disznótorok, névnapok és más családi ünnepek alkalmával sorra daloljuk mindahányat.

 

Hangászok

Ha valamelyik szomszédban lakodalom volt, szüleim megengedték, hogy vacsoráig én is ott lehessek. Egy kisszékre kuporodva a hangászok mellett, ámulva figyeltem, milyen szépen muzsikáltak. Persze meg kell mondani, hogy nekünk volt szép az akkor. Hiszen az általában öttagú zenekarból hárman — a prímás, a klarinétos és a cimbalmos —, a nóta dallamát játszották. A bőgős négy-öt basszushangból válogatta ki a szerinte odavalót; a kontrás szintén a bőgősnek segítve nyomósította a súlyos ütemet. A lakodalmazó, a bálozó nép nem is támasztott magas igényt velük szemben, inkább duhaj kedvvel dalolt a zene ütemére. Alsótanyán igen lendületes ritmust alkalmaztak a hangászok, mind a lassú, mind a friss csárdásnál. Az előbbinél 160, a frissnél kb. 200-as metronóm-érték szerint játszottak.

A hangászoknak nemcsak faszörszámmal kellett játszani, hanem gyakran rézzel is. Ilyenkor afiglihornyi (Flügelhorn), a szárnykürt vitte a prímet, hozzá társult az esz-klarinét, a pazán (puzón), a harsona — népies nevén a taroglyásduda, mivel hasonlított a tyúklétrához —, majd a bariton és a bumbard (bombardon). A bálák előtt fúvóshangszerekkel játszották a hívogatót, meg olykor közben is, ha valaki azt rendelt. Ha közel volt a templom, gyalogosan vonultak az esküvőre, rezesbanda kíséretével, a lagzi végén pedig késérgetőzenével búcsúztatták a vendégeket.

Ezek a tanyai — egyébkor kaszáló-kapáló — parasztemberek nem ismerték a kottát; csak „natúrbul", vagyis hallás után tanulták a nótákat és emlékezetből játszották. Az egyik zenész így dicsérte prímásukat: „úgy fogi ez a nótát, mint agár a nyulat", azaz, könnyen megtanulja, amit hall... A hangászok kialkudott bérért muzsikáltak, amelyhez több-kevesebb hányópénz járult, a vendégek hangulata szerint. így egy lagziban megkerestek annyit, mintha egy hétig kapáltak volna.

Az ismertebb prímások, a húszas-harmincas években: Borbély József, Kószó Antal (Homoki Tóni), Bodor József, Nógrádi János és Komócsin Pál mórahalmi; Tanács István királyhalmi, és Bakos János átokházi lakosok voltak. A harmincas évek második felében feltűnt lengyelkápolnai Bezsenyi János és a kisszéksósi Magda Imre, már „kottista" prímások voltak. Társaikat is megtanították a kottaolvasásra, így zenekaruk hangzása is színesebb volt. A klarinétos gyakorta tercet játszott; a cimbalmos sem a dallamot játszotta csárdás közben, hanem „páros hanggal", a tá - tá - tá - tá ritmust pengette. A bőgősük is elfogadható basszusjátékkal festette alá a prímet és a tercet; a kontrás pedig az „esztam"-ot, a súlytalan ütemet is hozta szükség esetén. E két utóbbi zenekar már modern táncokhoz is tudott zenét szolgáltatni; őket azonban ritkán lehetett megszerezni az alsóközponti bálákhoz, lakodalmakhoz...

 

Egyéb hangszerek

Apáméktól hallottam dudásról, meg bűdudáról, de találkozni ilyesmivel nem volt szerencsém. Asztali citera talán minden tizedik tanyában volt, csak tamburámk nevezték. A baj az volt, hogy akkortájt nem értékelték kellőképpen. Csak csutríban és disznótorban játszott egy-egy tamburás. Gombos hermonikája Bálint Istvánnak, majd Deák Szilveszternek volt, mint jómódú gazdalegényeknek. Később a KALOT legényegylet vásárolt 24 basszusos tangóharmonikát. Evvel többen próbálkoztak, végül én nyomorgattam. Ocskay kántor úr megmutatta ugyan a hármashangzatokat, de módszeres tanítás híján az önképzésre kellett támaszkodnom.

1940 táján Bankó János vendéglős egy Békés megyéből származó, négytagú balalajka-zenekart szerződtetett, amely esténként szórakoztatózenét, vasárnaponként tánczenét szolgáltatott. Eleinte az újdonság erejével vonzotta a vendégeket, de a tömegigényt szolgáló csárdást nem a helyileg kedvelt ritmusban, inkább lötyögő tempóban játszotta... A cigányzenekarok sem voltak kedveltek Alsótanyán.

 

Népdal — népies műdal

E kötet szerkesztője alsótanyai népdalokból álló válogatást kért tőlem. Ezzel nem kis feladatot rótt rám, hiszen előbb tisztázni kell a fogalmakat. „A népköltészet: a nép körében elterjedt, ismeretlen szerzőtől való, írásban rögzítetlen módon fennmaradó verses, vagy prózai jellegű irodalmi alkotás" — olvasható a KISLEXIKON 636. lapján. Ezt némely szakemberek mereven értelmezték, miszerint csak a népdal értékes, más egyéb elhanyagolható. Szerencsére más vélemények közelebb jártak az igazsághoz: „A százezernyi népdal között akad olykor gyengébb, vagy éppen romlott szövegű változat is. A tanításban, terjesztésben tehát ...bizonyos válogató, megszűrő munkát kell végeznünk, hogy a népzenének csak a legjavát adjuk tovább." (Bárdos Lajos, 1984. XI.) „Nem csak a múlt század magyar zeneművészei értékelték nagyra a magyar nótát, hanem Bartók és Kodály is felismerte annak fontos hivatását, magyar zenetörténeti szerepét..." (Sárosi Bálint, 1982. IV. 17.)

Az alsótanyai nép sem húzott válaszfalat az egyes műfajok közé; azt énekelte, ami neki tetszett. Ha a dalok kifejezték a nép érzelmeit, nem dobta el csak azért, mert a szerzője ismert. így jöttek létre a magyar nóták népi változatai. Az életképtelenek hamarosan feledésbe mentek, az életképesek tovább élnek.

A rádióban, Magyar tájak dalai címmel sorozatban közvetítették az ország különböző tájain gyűjtött dalokat. De 1985 előtt egy szó sem hangzott el a szegedi tanyavilág dalairól, mintha ott soha nem énekeltek volna. Akkor fogtam hozzá, hogy összegyűjtsem a szeged-alsótanyai dalokat, ahogy a nótázó fiataloktól-idősektől hallottam és magam is daloltam. Jelenleg mintegy 800, Alsótanyán hallott dal van gyűjteményemben. Tartalmi csoportosítás szerint: 34 gyermekdal, 17 pásztordal, 30 csúfoló dal, 445 szerelmi dal, 33 bordal (mulatónóta), 23 regutanóta, 140 katonanóta, 20 betyárdal, 7 ballada és más egyéb dal található benne. Idősebb testvéreimet újólag kikérdeztem, mire emlékeznek még a régi nóták közül. így Vince (1901), néhai István (1905), Erzsébet (1907), Imre (1908) testvéreim segítettek a gyűjtőmunkában.

A gyűjteményből előbb 150 alkalmasnak látszót szűrtem ki, hogy abból válogassam azt a 34-et, ami elfér a monográfiában. Előnyben részesítettem a „központ" (Alsóközpont) helységnevet, vagy a Mórahalom kapitányságnevet tartalmazó dalokat, valamint a kevésbé ismerteket, megmentendő az elféledéstől. Ekként alakult ki a 3 gyermekdal, iskolai ének, 15 szerelmi dal, 9 katona- és regutanóta, 2 béres- és cseléd dal, 3 betyárnóta és 2 ballada együttese.

Ki kell térnem a Szécsi Jóska balladájára, amelynek irodalma van. Bálint Sándor: A szögedi nemzet 3. kötete 540—541. lapján ismerteti a gyilkosság-balladát. Ebből idézek: „Mórahalmi öregek máig mesélik, dalolják, hogy 1884. újév napján egy tanyai bálon, a Madarásztói csárdában lányok miatt véres verekedés, valóságos bicskapárbaj támadt. Ennek lett áldozata Szécsi József jómódú fiatal parasztlegény, akit kellemes megjelenése, kedvessége miatt a lánynép valósággal bálványozott. Csalfa szép szavával többet meg is ejtett közülük. Ezért vonták a sértett legények, fitestvérek (!) felelősségre.(...) Érthető, hogy elsősorban Alsótanyán dalolják. Legalább hat változatát ismerjük...".

Szécsy György: Képek Mórahalom múltjából és jelenéből című könyvében szintén közöl egy változatot a Szécsi Jóska balladájából. Ő az eseményt 1896-ra teszi.

Az általam lejegyzett ballada szövege, mindkét fent említettől eltér; a nálunk hallott dallam inkább fülbemászó, mint A szögedi nemzet 709. lapján található.

A múlt évben a kíváncsiság elvitt a szegedi Somogyi Könyvtárba. A hírlaptárban kikértem a Szegedi Napló, 1884. évi 5. számát. Ebben található Sebők Zsigmond: Egy paraszt Don Jüan vége címmel írt riportja a madarászi gyilkosságról: „...a halálos szúrás ... a beleket is átmetszette. Az áldozatot kevesen sajnálják az alsótanyákon... Nálánál senki nem tudta jobban a lányok fejét megzavarni, s az idők során nem egy kötötte be a fejét utána a pap áldása nélkül. A szerencsétlenek káröröme kíséri most sírjába. Szomorú végében sokan a végzet kezét, bűnhődését látják...". Amit az újságtól leginkább vártam, a gyilkos kiléte nem derült ki egyértelműen...

A dallamok kottázásánál nem ragaszkodtam mindig a szokásos g alaphanghoz. Fontosabbnak tartottam, hogy az átlagos hangmagassággal bírók le tudják énekelni erőlködés, illetve transzponálás nélkül; valamint, hogy a dallamokat minél kevesebb pótvonallal tudjam elhelyezni a vonalrendszerben.

A dalok szövegét az ott és akkor használt tájnyelven írtam (sugármagos, éccő, lánhon, mejjemre stb.). Még az akadémiai helyesírás rovására is a tájnyelvi formákhoz ragaszkodtam, hogy azok is megmaradjanak az utókornak. A katona- és iskolai dalok szövegét nem tájnyelven jegyeztem le, mivel a katonatisztek és a pedagógusok a köznyelv használatához ragaszkodtak.

A dallamok lejegyzésénél — bár később itt-ott szebb vagy jobb változatokat hallottam —, megmaradtam a régebbi formánál, az eredetiség okán. Több dalnál található az alkalmazkodó ritmusban megjegyzés, hogy az előadásnál mindig a szótagok rövidsége vagy hosszúsága legyen a mérvadó. Ne törjük kerékbe a szöveget, mint ahogyan napjainkban is hallani a rádióból: „Az irigyek rám világosították."

 

I. Gyermekdalok, iskolai énekek

2.	Süss föl nap, fényös nap,
	Tulipántom, gyöngyvirágom mind elfagy.

 

2.	Csendesül a természet,	3.	A virág is álmos már,
	a kis méh sem hord mézet,		Feje jobbra, balra jár,
	még a szellő is kimaradt,		Én is elballagtatok már,
	Tán valahol elszunnyadt.		Szép természet, jó éjszakát!

 

2.	Szállni szeretnék szép szabadon,
	Vár a mezőség, vár a vadon,
	Fényes a házam, de mit ér, ha ragyog,
	Börtön az, én meg a rabja vagyok.

 

II. Szerelmi dalok

2.	Mit énnéköm egy almát ketté vágni?
	Mit énnéköm a babámtú elválni
	Jobbra, balra fordítom a gyűrűmet
	Vissza vöszöm a régi szeretőmet.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Ha főmögyök a titeli nagy högyre,
	Beleugrok a Tisza közepébe.
	Maj' kifognak a titeli halászok,
	Keservesen mögsiratnak a lányok.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Lukas a kalapom teteje,	3.	Lukas az istállóm teteje,
	Kiláccik a hajam belüle,		Kilopták a lovam belüle
	De én ászt szégyöllöm legén létömre,		Kilopták a lovam, a sárga csikót,
	(hogy) lukas a kalapom teteje.		Nem az a szeretőm, aki vót.

 

2.	Ha bemögyök a köszponti kocsmába,	3.	Ha bemögyök a köszponti kocsmába,
	Tíz liter bort hozatok az asztalra		Réz bajnétom vágom a gerendába,
	Csöng előttem a pohár, karjaim közt a babám,		Aki meri, vögye ki, azt csak legény töheti,
	Hátam mögött vígan húzza a cigány.		Még az éjjel vérbe fürdik valaki.

 

2.	Kelet felől, kelet felől tornyosodik a felhő,
	Jó híremet, rossz híremet mind elviszi a szellő.
	Jó híremet, rossz híremet eresszétek el az útjára,
	Te meg csárdás kisangyalom nem adj senki szavára.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Négy ajtó van a nagy ököristállón,
	A babámat egyikbe se tanálom.
	Ráveretöm az ajtó négy sarkára,
	így jár, akit nem szeret a babája.
	(Alkalmazkodó ritmusban)
	Énekelte:	id. Ónozó István (23)
		Alsóközpont, 1928

 

2.	Sej, ha bemögyök a szép központi nagytemplomba,
	Nem látom a régi szeretőm a sorba.
	Se a sorba, se a sornak a szélibe'.
	Még a nyáron kivitték a gyöngyvirágos temetőbe'.
3.	Még én hozzád jártam, mindég álmos vótá',
	Szótam hozzád, de te mindég haragudtá'.
	Mán én tüllem ki is álhatód magadat,
	Nem ölelem át a vékony, karcsú derekadat.
	(Alkalmazkodó ritmusban)
	Énekelte:	Ónozó Vince
		(28) Alsóközpont, 1929

 

2.	„Aranyos kis Bözsikém, gyere velem a kertbe
	Szakíts rózsát az aranyos kezedbe!"
	„Nem szakajtók, nem szeretöm a szagát"
	„Elvönnélek Bözsikém, nem engedi az anyád".
3.	Ha bemögyök sejehaj Szögedébe bakának,
	Té is égyüssz, jó lösző szobalánynak,
	Járok hozzád éppen úgy, mint azelőtt,
	Ketten töccsük Bözsikén lé a három esztendőt.

 

2.	Még azt mongyák, babám szava nem igaz,
	Pedig annak fele széna, fele zab.
	Fele széna, fele zab a repcének,
	Nincs égy igaz szava se a legénnek.
	Énekelte:	Zsemberiné Ónozó Erzsébet (80)
		Mórahalom

 

2.	Befogom a lovamat a kocsimba,
	Elviszöm a búzámat a malomba.
	Örlik a búzámat, szitálik a korpámat,
	Ölelöm a csinos barna babámat.

 

2.	Barna kis lány mosogat a konyhába'
	Szeretője bekopogtat hozzája:
	„Gyere be, gyere be te barna babám,
	Nem haragszik terád az édösanyám."
3.	„Tödd be babám nyoszolyádat a falig,
	Itt maradok világoskék hajnalig,
	Hajnalig Mariskám, csuhaj hajnalig,
	Még a te jó édösanyád aluszik."
4.	Tisztabúzát nem jó sűrűre vetni,
	Özvegyasszon' lányát nem jó szeretni,
	Mer' az a jó anya, ki-kihallgattya,
	Hogy a lánya, mit beszél a kapuba'.
5.	Özvegyasszon'csináltassa a házát,
	Legényök vágik lé annak a nággyát.
	„Vágjátok, vágjátok le a nádamat,
	Nektök adom csinos barna lányomat."
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Lassan kocsis, hogy a kocsi né rázzon.
	Hogy a babám szive nagyon né fájjon.
	Mer' az útba' nincs patika, sé orvos, se orvos,
	Babám gyógyít, nem a falusi orvos.
	(Alkalmazkodó ritmusban)
	Énekelte:	Csókéné Ónozó Rozália (28)
		Mórahalom, 1925.

 

2.	Kék szivárvány, kék szivárvány átkarolja az eget,
	Eltiltották, eltiltották tüllem a szeretőmet.
	De én azért nem átkozlak: a jó Isten álgyon mög,
	Könnyeidtül a zsebkendőd soha né száraggyon mög.
3.	Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni,
	De mán látom, de mán látom, ki köll annak derülni.
	Mögtudta az édösanyád, hogy én tégöd szeretlek,
	Kihajtatott a falubul, hogy el né vöhesselek.
4.	Nem messze van, nem messze van, az én babám tanyája,
	Ide látszik, ide látszik, virágos almafája.
	Környes-körül az ágait fujdogájja a szellő,
	Nem taposom, nem gázolom több szombat este későn.

 

2.	Látod-é babám, látod-é babám, amott azt a nagy tüzet?
	Még ászt látod, még ászt látod, én a tijed nem löszök."
	Asztat a tüzet a két szömömnek a könnyeivel is eloltom,
	Mégis az ényim, mégis az ényim löszöl édös galambom!"
3.	„Látod-é babám, látod-é babám, amott ászt a nagy vizet?
	Még ászt látod, még ászt látod, én a tijed nem löszök."
	Asztat a vizet a kalapomnak a karimáján is elhordom,
	Mégis az ényim, mégis az ényim löszöl édös galambom!"

 

2.	Kiskertembe' kinyílott a jácint,
	Mit bánom én, ha hozzám nem jársz is
	Megmondtam már háromszázezerszer
	A jó anyám nem neked nevelt fel.
3.	Ha még egyszer gyermek tudnék lenni
	De sok mindent el tudnék feledni
	Szép gyermekkor jöjj vissza egy szóra
	Őszirózsa, fehér őszirózsa.
	Énekelték a pusztamérgesi legények

 

III. Katona- és regrutanóták

2.	Ha én éccő' istennyila lőhetnék,
	A szögedi szállodára lecsapnék,
	Agyoncsapnám ászt a betyár urakat,
	Akik éngöm három évre soroztak.

 

2.	Az olasz király belovagolt Rómába, Bezárkózott imádságos házába.
	Azt kérdezte az Istentói, sej haj magától:
	Van-e még abból a negyvenhatos bakából?
	(Alkalmazkodó ritmusban)
Apánk '46-os bakanótáját Zsemberiné Ónozó Erzsébet (80) emlékezete őrizte meg.
Első világháborús katonanóta.

 

2.	Mögüzemtem, mög is mondtam a császárnak ű magának,
	Ne sorozzon több katonát, árván maradnak a leányok
	Árva még a hazám is, benne még a kedves babám is.
	Így hát kedves kisangyalom, árván maradok én magam is.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	„Jaj, Istenöm, hun fogok én möghalni?
	Hun fog az én piros véröm kifolyni?
	Tálján ország közepibe lössz a sírom,
	Édösanyám, arra kérőm, ne sírjon!
3.	Kimögyök a szép köszponti uccára,
	Rágyútok egy Duna cigerettára,
	Cigeretta füstye száll a levegőbe,
	Lányok könnye mind lehullik a fődre.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Megjött a kapitány fekete paripán,
	Fényes kard csillog, ragyog az oldalán
	Fényes kard csillog, az ágyú menydörög,
	Így kardjáról a vér a fődre lépörög.

 

2.	Szép központi kislányok, Isten veletek,
	Rozmaringbul mejjemre csokrot tűzzetek.
	Tüzzétök a mejjemre, én mán elmögyök,
	Mögszógálom tenéktök, ha visszajöhetök.
3.	Szép központi legényök, Isten veletök,
	Engöm az állomásra kikisérjetök.
	Ott mondom mög ténektök, hogy mit tögyetök,
	Göndörhajú a babám, szerethetitök.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Hová hull a könnye? A lova sörényére,
	Ugyan, csárdás kisangyalom jutok-e eszedbe?
	Ne sírjál Bözsikém, nem leszel elfelejtve,
	Rózsabimbó leszel a mentém elejére.
	(Alkalmazkodó ritmusban)
	Énekelte:	Ördög József (20)
		Szeged-Alsótanya, 1930.

 

(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Ájj be Marcsa szobalánnak,
	Jobb dogod lösz, mint anyádnak,
	Nem köll sütni, mosogatni,
	Csak a legént csalogatni.

 

2.	Édösanyám édös teje,
	Kesére a más kenyere,
	Kesére is, savanya is
	Néha, néha panaszos is.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

2.	Sej, haj, lémögyök az Alföldre csikósnak,
	Szilajcsikót választok magamnak,
	Szilaj csikó, réz a zablája,
	Sej, haj, tied löszök babám nemsokára.
3.	Sej, haj, egy asszonynak két eladó lánya,
	Egyik szögfű, másik piros rúzsa,
	Én a szögfút választom magamnak,
	Sej, haj, kalapomhon tűzöm bokrétának.
	(Alkalmazkodó ritmusban)

 

V. Betyárnóták

2.	Amint látom gyünnek a zsandárok,
	Mán messzirül fénylik a csákójuk.
	Elől gyün a zsandárok káplárja,
	Igenyöst a lëbuki csárdába.
3.	„Jó estét hát lébuki csárdásné,
	Hát ez a szép pejparipa kije?"
	— „Jó bort iszik ennek a gazdája,
	Most gyütt ide, nincs égy félórája".
4.	— „Külgye ki hát ennek a gazdáját,
	Nem bántyuk mi, csak aggyá mög magát".
	— „Ki sé mögyök, mög se adom magam,
	Kinek teccik, hajcsa el a lovam.
5.	Én a lovam nem is ügön bánom,
	Csak rajta a szörszámot sajnálom,
	Szügyellőbe a bugyellárisom,
	Abba' rejlik százezör forintom.
6.	Száz forintot adtam egy szép lójé',
	Százötvenet rajta a szörszámé',
	Háromszázat égy szép barnalányé',
	Kit nem adnék szélös e világé".
	Énekelte:	Ónozó Vince (27)
		Alsóközpont, 1928.

 

2.	Éfél tájba' fölébrettem,
	Kilenc zsandár állt mellettem,
	Ászt kérdezték, mi a nevem,
	Hun az-utazó levelem?

 

2.	„Szamaradra pakójjál te kisbojtár,
	Kezed-lábod vasraveröm, de mingyár"
	— „Hat zsandárnak nincsen annyi hatalma,
	Hogy engömet nyájamtul elhajtana."
3.	Akkor mongya a szögedi alispán:
	„Huvá való születés vagy tó bojtár?",
	— „Ez a nagy tanyavilág az én házam,
	Szomorúan nevelt az édösanyám".
4.	Patkó Bandi tizenhatszél gatyája,
	Fölakadt egy cserfabokor ágába,
	Cserfabokor ereszd el a gatyámat,
	Mög akarom ölelni a babámat...
	Énekelte:	Ónozó Vince (27)
		Alsóközpont, 1928.

 

VI. Balladák

2.	Nem terítem le én az én subámat,
	Mert jón a csősz, behajtja a gulyámat
	De te azzal szívem Bandi ne gondolj,
	Jó az apám, majd kiváltja, ha mondom.
3.	Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
	Minthogy téged egy bojtárhoz adjalak,
	— Nem bánom én édesapám, tagadj meg,
	Árva szívem egy bojtáré' hasad meg.
4.	Falu végén faragják már azt a fát,
	Amire a gulyásbojtárt akasztják,
	— Én is elmék a fölakasztására,
	Virágot viszek a babám sírjára.

 

2.	Újesztendő napján tizenkét óra,
	Szécsi Jóska készül a Madarászba.
	Szép Örzsike kipucóta ruháját,
	Kivikszóta ráncosszárú csizsmáját.
3.	Szécsi Jóska beért a Madarászba,
	Nagyhirtelen mögfordút a csárdába:
	„Júcsa néném, bort hozzék kend tíz litert,
	Hogy mulatok utójjára én itten!"
4.	Legelsőbb is Bálint Rózát éhúzta,
	A lányokat mind sorba táncótatta.
	„Lányok, lányok, maj'jussak eszötökbe'
	Mikó' táncótatok velem kedvemre".
5.	Estefelé a lányok széjjemöntek,
	A legényök kötöszkónni ekesztek:
	„Mög kő halni ma valaki fiának,
	Vagy énneköm Júcsa néném, vagy másnak.''
6.	Szécsi Jóska befordút a konyhába,
	Pörayés Jóska a lámpást elótotta.
	Kilenc órakó' végezte életét,
	Akkó' szúrták a szívibe a nagykést.
7.	Szécsi Jóska lérogyott a csárdába',
	Végig fekütt a csárda pallójjára:
	„Jaj Istenöm, Júcsa néném mögöltek!"
	Ez vót az utolsó szava szögénnek.
8.	Kovács Jóska, ugorja'föl egy lóra,
	Vidd el a hirt Szécsi Pál tanyájára!
	Kovács Jóska fölugrott égy csikóra,
	Vitte a hirt Szécsi Pál tanyájára.
9.	„Nagy veszeködés történt a csárdába,
	Szécsi Jóskát mögöltek az ivóba'."
	Szép Órzsike, mikó' ezt möghallotta,
	Följajdút és elájút bánatába.
10.	Kovács Jóska főkaróta ágyára,
	Ezt mán Szécsi Pál se vötte tréfára.
	Befogatott ződre festött kocsiba,
	Éhajtott a madarászi csárdába.
11.	Júcsa lányom, mi történt az éccaka?"
	„Piros vérre' kivirágzóit a csárda,
	Mönnyék kend be a csárda szobájába,
	Ott láttya kend Jóska fiát möghalva."
	Énekelte:	id. Varga Illés (60)
		Mórahalom, 1928.

 

VII. Szemelvények Kálmány Lajos gyűjtéséből

Kálmány Lajos, a neves folklórkutató „Szeged népe. Ős Szeged népköltése" című, 1881-ben megjelent kötetében számos „Madarásztón" gyűjtött balladát, szerelmi és katonadalt közölt. Bálint Sándor, Paksa Katalin és Ónozó Lajos gyűjtéseiből úgy látszik, hogy ezeket a balladákat, dalokat az 1930-as és a '70-es évek között már nem ismerték a mórahalmi tanyákon. Érdemesnek tartom néhány ballada és dal szövegét közreadni Kálmány immár klasszikus értékű tanyai gyűjtéséből.

A szövegeket Kálmány Lajos a kiejtést hűen követő fonetikus lejegyzéssel rögzítette. Dallamot, mint a vele egy időben gyűjtő kutatók túlnyomó része, ő sem jegyzett le.

Nem tudni, hogy a szövegeket Madarásztón vagy onnan a városba látogató tanyaiak ajkáról jegyezte le. Egy biztos: az alábbi balladákat és dalokat 1880 táján Madarászta környékén ismerték.

 

Balladák

Szép Julcsika

A szögedi stokházfala de sárga, Abba' vannak a rab lányok bezárva, Kivül sárga, a belseje fekete, Szép Julcsika sírva néz ki belüle.   „Gombási úr, a'gyön Isten jó napot!" „Fogagy' Isten, barna fattyú, mi bajod?" „Gombási úr, nem nagy az én kérésöm: Szép Julcsikát a börtönbü' kikéröm!"   „Kevés vóna százhúsz forint ezüstbe' Szép Julcsika a börtönbe' szenvenne!" „Szenvedőit mán hat nap alatt öleget, Gombási úr, bocsássa ki, ha lőhet!"...

 

Ürmös Sándor   Mikó möntünk, jaj de szépen mulattunk, Visszafelé a csárdába' bort ittunk, Ürmös Sándor veri csárda asztalát: „Mögverök még ma valakit, maj' möglásd!"   Visszafordút le'kedvesebb pajtása, Úgy mögszúrta, úgy mögvágta, nem szánta. „Gyertök lányok, tögyetök a szekérbe, Vigyetöka Tubák Julcsa elébe!   Tubák Julcsa, a'gyön Isten jó napot! Boncsd el a té magos, vetött ágyadot!" Tubák Julcsa fehér párnát tött a feje alája, Tubák Julcsa ráborulva siratta.   „Né sirj Julcsa, né sirassa engömet, Borsi Pista végeszte életömet!"   Tubák Julcsa virágos, kék kötője Bevéreszte Ürmös Sándor előtte. Mos' ki Julcsa virágos, kék kötődet, Hogy né lássam észt a gyászos verőmet!"   Lémöhet mán Tubák Julcsa Rét ajba ,Ott fekszik a' Ürmös Sándor möghalva, Nem lebög mán polgár inge-gatyája, Nem csörög a réz sarkanytyús csizmája.

 

Szerelmi dalok   Őszöm ászt a szépen szóló nyelvedet, Kivé sokat csalogatta' engömet! Nem magam gyüttem én ide, anygyalom, Csalogattak engöm ide, galambom!   Nem azé' gyüttem én ide, anygyalom, Hogy a subám itt igyam be, galambom! Hanem azé' gyüttem ide, anygyalom: Jól vagyol-é egé'ségbe? galambom!   Egé'ségbe jóba' vagyok, anygyalom! Nálad né'kű sokat vagyok, galambom! Egé'ségbe' jóba' vagyok, anygyalom! Szerelömnek rabja vagyok, galambom!   Mán a nap is leáldozott az égrű' De a bánat nem mén le a szívemrű': Ojan bánat fekszik az én szívemön: Három hajó nem vinné el a vizön.   Ha té tunnád amit én: Ki babája vagyok én, Ti's is sírnál, nem csak én, Keservesebben mint én.   Túl a Tiszán, innen is, Álgyon mög az Isten is, Tégöd babám, engöm is, Még aki fölnevelt is!

 

Katonadal   Gyászba borút ta szögedi Nagy úcza, Huszonegy katonát késértek rajta; Jaj de bajos az az édös anyának, Mikor viszik a fiját katonának!   Szöged alatt van a vasút járássá, A Dunájig tart el annak az útya, Azon horgyák a katonát messzire: Török ország, Muszka ország szélire.