1985-ben született Pancsován. Az elemi iskola után tanulmányait a nagybecskereki Koča Kolarov gimnáziumban folytatta, ahol bekapcsolódott a vegyeskórus munkájába. Amatőr magyarnótaénekesként először az idén mutatkozott be, a pünkösdi nótaesten. A VIVE-s megmérettetést zenei orientáltságának egyik újabb alapkövének tekinti.

ALFÖLDI ESZTER (TORONTÁLVÁSÁRHELY)

JUHÁSZ LÁSZLÓ (MUZSLYA)

            1980-ban született Nagybecskereken. Nótakedvelő családban nőtt fel, a legtöbb magyarnótát pedig nagyapjától tanulta. 1995-től 2001-ig tagja volt a muzslyai színjátszócsoportnak, 2001-től pedig a muzslyai zenészek és énekesek egyesületének állandó tagja. Foglalkozása magánbiztosító.

            1964-ben született. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd az adai műszaki szakközépiskolában szerez oklevelet villanyszerelői szakon. A kilencvenes évektől magántermelő. Több, mint húsz éve harmonikán és szintetizátoron muzsikál lakodalmakban, különböző rendezvényeken. Zenekarral, de szólóban is. A magyar zenét, így a magyarnótát is szívügyének tekinti. Mind hangszerileg, mind énekhanggal ápolni.

GALLUSZ JÓZSEF (PÉTERRÉVE)

            1983-ban született Óbecsén. Az általános iskolát Péterrévén fejezte be, majd a csókai élelmiszeripari-vegyészeti szakközépiskola hentes és élelmiszeripar-technikusi szakára íratkozik. Jelenben az óbecsei postahivatal alkalmazottja, tíz éve pedig a péterrévei Karinthy Frigyes Színjátszókör tagja, számos kabaré, egész estet betöltő színdarab szereplője. Nagy zene- ezen belül pedig magyarnóta-rajongó, aki szívesen énekel is.

            1949-ben született Ürményházán. Táncdalok, operettek kedvelője volt inkább, mintsem a magyarnótáké. Hogy mégis VIVE-s versenyző lett, azt elsősorban a telepi Petőfi Sándor MME vegyeskórusában eltöltött éveknek köszönheti, ahová tanítónője, Stajić Mária meghívására lépett be nyugdíjba vonulása után. Különböző rendezvények, vendégszereplések alkalmával idővel szólót, operettrészleteket is előadott. Gaál Zoltán kántor bátorítására, egy esküvői szertartás fényét emelve az Ave Maria-t is elénekelte

MOLNÁR CSIKÓS GÁBOR (ÚJVIDÉK)

            1984-ben született Zentán. Az alapfokú zeneiskolát Adán járta ki, hegedülni is tanult hat éven át, de végülis az éneklésben találta meg magát gazdag színskálájú zenevilágában. Hetedikes kora óta rendszeresen énekel templomuk kórusában, pár ízben pedig a Musica Humana kamarakórusban is fellépett. Nevével a temerini Tini táncdalfesztivál döntősei között is találkohattunk néhány esztendővel ezelőtt. Jelenleg egy újvidéki magánegyetem hallgatója vállalkozói turizmus-menedzsmenten.

            1950-ben született Tordán. Első énekes élménye a csatornaépítő, kubikus korszakhoz fűződik, amelynek édesapja is aktív részes volt. „Szombatonként – írja önéletrajzában, a bandagazda, a brigadéros is bejött a munkásokkal a faluba. Fizetésosztás volt, utána meg borozgatás, dalolgatás. Ilyenkor én is elénekeltem nagy selypesen a kedvenc nótámat, térdein ülve. Ezekután következtek az óvodai fellépések, a szabadkai Lányi Ernő vegyeskórusban eltöltött időszak, az élet buktatói, végül egy hatalmas üresjárat. Egészen idáig, életem alkonyáig. Mostmár jobban odafigyelek magamra is. Szeretek énekelni. Akkor is, ha rossz a kedvem.” 

KALA JÓZSEF (SZABADKA)

KOVÁCS CSILLA (TORONTÁLVÁSÁRHELY)

            1983-ban született Pancsován. Az általános iskolát Torontálvásárhelyen, a gimnáziumot pedig Antalfalván fejezte be. Pillanatnyilag abszolvens a verseci egyetem tanítóképző karán. Versecen fejezte be továbbá az alapfokú zeneiskola szólóének szakát. Aktív tagja volt az egyetem kórusának is. Asztaliciterán és zongorán játszik – amatőr szinten, s oszlopos tagja a torontálvásárhelyi Kéknefelejcs énekcsoportnak. 

            1939-ben született Őrszálláson. Ott fejezte be az általános iskolát, tizennégy évesen pedig már a helybeli Ady Endre Kultúregyesület zenekarában játszik. Meghívást ugyan kap a katonai zeneakadémiára, de szülei másként határoznak. Középiskolai éveit Zomborban tölti. Ekkor már énekel is, és e szenvedélyéhez később sem lesz hűtlen, amikor nejével Németországba költözik át vendégmunkásként. „Odakünn” a Puszta nevű magyar kultúrkörban tevékenykedik, mintegy harminc éven át. Közben éttermet is vezet, olykor dalra fakad az „éneklő kocsmáros”. Nyugdíjaztatása után vissza tér a Vajdaságba, Zomborban telepszik le. Nagy elszántsággal, hogy végre valóra váltsa dédelgetett álmát: fellépni az újvidéki tévében.

            1992-ben született Zentán. Jelenleg Óbecsén él szüleivel és nővérével. Zenével nyolcévees kora óta foglalkozik. Befejezte az alsófokú zeneiskolát, 2008-ban pedig szólóénekre íratkozik, Guzsvány Izabella tanárnő osztályába. Ősztől a szabadkai zeneiskola diákja lesz. Nagyközönség előtt ezeddig még nem lépett fel, és a magyarnótákra is, mint életének egy teljesen új zenefejezetére tekint, amiből még bármi lehet. 

            1939-ben született Sajkáslakon. A nótaénelés iránt zsenge gyermekkora óta gyöngéd szálak fűzik, amik cseperedésével csak erősödnek. A szabadkai Népkör Barlangó együttesében szólót énekel és ütőgardonon játszik, de a népzene hagy elegendő teret a nótáknak is. Molnár József meghívására egyik alapító tagja lesz a Nótaklubnak, majd számára beteljesül végül a csoda is: továbbjutója lesz az idei rádiós meghallgattatásnak Újvidéken. „Álmaim színhelyén vagyok végre, és boldog vagyok. Van egy aranyos párom, három lányom és hat unokám. Éneklek magamért, értük, de a sokat szenvedett délvidéki magyarságért is. A megmaradásunkért.” 

KONC REGINA (GUNARAS)

            1995-ben született Zentán. Mivel egy évvel korábban íratták be az iskolába, már a ballagást is maga mögött tudja. Befejezte az alapfokú zeneiskolát, hat évig zongorázott, négy évvel ezelőtt pedig szólóénekre is beíratkozott. Az éneklési alapokat Gábor Zoltán tanártól kapta, aki jelenleg is professzora, de két esztendőn keresztül Nánási Helga tanárnő növendéke is volt. Magyarnóta énekléssel nemigen foglalkozott eddig, annál inkább áriákkal, miniatűrök előadásával. „Imádok kiállni a színpadra és énekelni. Ez motivál elsősorban, vagyis a tapasztalatszerzés. És bárhogy is alakul a végén, örülök, hogy én is része lehettem e rendezvénynek.”