NÉPDAL

A népdalok a minden emberben jelen levő érzéseket szólaltatják meg: a szerelem, a gyász, a tisztesség, az öröm és a bánat kifejezési formáit. A népdal a természet erőit jeleníti meg képeiben: napsütést, szélvészt, esőt, virágzást, hervadást, az évszakok váltakozását. Ezekhez fűzi az ember érzelmeit, amelyek összhangban vannak a mindenséggel.

A népdal ismeretlen szerzőtől származik, s a közösség formálja meg. Több változatban terjed, végleges formája nincsen, csak a közösség megszűntével mondható befejezettnek.

A magyar népdal ritmusa a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozásán alapul. A magyar nyelv hangsúlyainak megfelelően szól: a hangsúly a szavak elejére esik, nem több mint négy szótagonként:

Az Erdő nincsen zöld ág nélkül kezdetű népdal a legrégibbek közül való. A dátum és a helynév azt jelzi, hogy a népdalgyűjtő mikor és hol jegyezte fel. A dal számos változatával találkoztak a gyűjtők. Ez a változat a legtávolibb és a magyar nyelvközösségtől leginkább elzárt területről, Bukovinából származik.

A népdalokat aszerint csoportosítják, hogy miről szólnak: szerelemről, szegénységről, lakodalmi vigasságról, a katonaéletről, munkáról, bujdosásról vagy egyszerűen a szomorúságról. Ez a dal kesergő, melyben a bánat a magányosságból és a szegénységből fakad. A kesergő a szomorúság kidalolásával ad könnyebbséget a szívnek. Közel áll a bujdosóénekekhez, hiszen az elbujdosás gondolatát is fölveti.

KÖLTŐI KÉPEK

A vers első két sora párhuzamot villant fel: ahogy erdő nincs zöld ág nélkül, úgy a daloló szíve sincs bánat nélkül. A hasonlítás szavai (úgy, olyan, mint stb.) elmaradnak a versből, mely ezáltal még tömörebb és sejtelmesebb lesz.

Mindhárom versszak párhuzamokkal szemlélteti az éneklő érzéseit. A második versszak hasonlatában az emberi érzés, a bánat egybeolvad a határtalan éggel, s így végtelenné fokozódik. A hasonlításnak az ilyen összeolvadt formáját nevezzük metaforának, összevont hasonlatnak.

NÉPNYELV

A mai nyelvtől eltérő szóhasználat (vóna — volna; kőcsön — kölcsön) a falusi emberek tájnyelvét, tájszólását őrzi.

Minden magyar tájnak megvan a jellegzetes nyelvjárása, tájszólása; más-más az ejtésmódja, néha a szókincse is. A magyar nyelv egységes, minden tájszólás beszélői értik egymást. Csupán árnyalatokban térnek el egymástól a nyelvjárások. Más a dunántúli tájszólás, mint a kelet-magyarországi, és ezen belül a Dunántúlon is eltér a Vas megyei nyelvjárás a Fejér megyeitől, ahogy a Szeged vidéki is különbözik a debrecenitől, és így tovább. Minden vidék nyelvjárása a közös anyanyelv egy-egy nélkülözhetetlen árnyalatát őrzi.

Forrás:http://www.nemzetismeret.hu/?id=4.3

A népdalokat aszerint csoportosítják, hogy miről szólnak: szerelemről, szegénységről, lakodalmi vigasságról, a katonaéletről, munkáról, bujdosásról vagy egyszerűen a szomorúságról. Ez a dal kesergő, melyben a bánat a magányosságból és a szegénységből fakad. A kesergő a szomorúság kidalolásával ad könnyebbséget a szívnek. Közel áll a bujdosóénekekhez, hiszen az elbujdosás gondolatát is fölveti.



KÖLTŐI KÉPEK

A vers első két sora párhuzamot villant fel: ahogy erdő nincs zöld ág nélkül, úgy a daloló szíve sincs bánat nélkül. A hasonlítás szavai (úgy, olyan, mint stb.) elmaradnak a versből, mely ezáltal még tömörebb és sejtelmesebb lesz.

Mindhárom versszak párhuzamokkal szemlélteti az éneklő érzéseit. A második versszak hasonlatában az emberi érzés, a bánat egybeolvad a határtalan éggel, s így végtelenné fokozódik. A hasonlításnak az ilyen összeolvadt formáját nevezzük metaforának, összevont hasonlatnak.



NÉPNYELV

A mai nyelvtől eltérő szóhasználat (vóna — volna; kőcsön — kölcsön) a falusi emberek tájnyelvét, tájszólását őrzi.

Minden magyar tájnak megvan a jellegzetes nyelvjárása, tájszólása; más-más az ejtésmódja, néha a szókincse is. A magyar nyelv egységes, minden tájszólás beszélői értik egymást. Csupán árnyalatokban térnek el egymástól a nyelvjárások. Más a dunántúli tájszólás, mint a kelet-magyarországi, és ezen belül a Dunántúlon is eltér a Vas megyei nyelvjárás a Fejér megyeitől, ahogy a Szeged vidéki is különbözik a debrecenitől, és így tovább. Minden vidék nyelvjárása a közös anyanyelv egy-egy nélkülözhetetlen árnyalatát őrzi.

HALÁSZDAL VAGY SZERELEMDAL?

A halászat a magyar nép ősi mesterségei közé tartozik. Napjaink halászai is alkalmazzák a régi eszközöket: a halászhajót, ladikot, varsát, hálót, horgot, a jégbe léket vágó csákányt, a szigonyt.

A Hej, halászok, halászok… kezdetű dalra jellemző a párbeszédes forma. A kérdésekből és a válaszokból kiderül, hogy a daloló halászattal foglalkozik, de nem a halászat fontos neki; az csupán alkalom vagy ürügy, hogy a szerelemre terelhesse a szót. Ez tehát szerelmes dal.

„Szerelemgyökér” nincsen, csak a dalban. Arra utal, hogy a szerelmes embernek megmagyarázhatatlan módon, bármiről eszébe juthat a szerelem, mert egész lelkivilágát kitölti ez az érzés.



A NÉPDAL VÁLTOZATAI

A népdalokat számos változatban megőrizte az emlékezet, hiszen a nép ajkán formálódtak, és csak százötven-kétszáz éve kezdték lejegyezni őket. Van ennek a dalnak egy másik változata, melyben a Csak szerelemgyökeret sor helyett ez áll: Petrezselyemgyökeret. Ez a változat csak a játékosságot tartja meg: azt, hogy a kérdezősködőnek végül furcsa feleletet ad a válaszoló. Az első változat szebb és mélyebb: a szerelmes legény vagy leány önkéntelen elszólását érezteti, azt, hogy másra sem tud gondolni, mint a szerelemre. 

A magyar történelem egyik legnehezebb korszaka az, amelyben a török hódítást az osztrák uralom váltotta fel. A magyarság nem nyugodott bele az újabb elnyomatásba. A 17. század végén és a 18. század elején több szabadságmozgalom is kibontakozott.

A kuruc név eredetileg keresztes katonát jelent. (Crux latinul kereszt.) A pogány törökökkel szembeni harcok idején terjedt el. A kurucok ellenfelei a labancok voltak. Nevüket loboncos hajviseletükről kapták.

A kuruc katonák dallal biztatták egymást és magukat a csatára, dallal ünnepelték győzelmüket, és dalban énekelték meg vereségüket. A csatára buzdító éneket csatadalnak, a vereségen búslakodó dalt kesergőnek nevezzük. A kuruc dalok a népköltészetbe tartoznak. Szerzőik ismeretlenek. Dallamukkal együtt őrizte meg őket a nép emlékezete.

A NÉPDALOK album tíz számot tartalmazó könnyűzenei CD, stílusában és hangszerelésében egyedi megjelenésű. Autentikus magyar népdalokra épülő, modern zenei alapokkal és akusztikus hangszerekkel fűszerezett zene, mely egyedülálló a mai magyar könnyűzenei palettán. A NÉPDALOK album nem csak tartalmazza, hanem meg is őrzi a hagyományos népi értékeket, ugyanakkor a CD-n hallható számok, a népdalok, valamint a fiatalok körében is népszerű zenei irányzatokkal való izgalmas ötvözete, amely egyfajta harmónia megteremetésére törekszik a régi és új értékek közt.

A hamarosan megjelenő Édesanyám rózsafája című dalhoz készült videoklipnél szintén alapkoncepció volt a klasszikus magyar népi környezet felhasználása, illetve a népi motívumok közé integrált modern technológia. A videoklip a NÉPDALOK albumokhoz hasonlóan egyedülálló és formabontó megjelenésre törekszik Magyarországon.