NÉPDALOK

NÉPDALOK hírei

Az Utolsó Óra program gyűjteményéből: Népzene Tancsról (Tonciu)

15 éve | Kovács Istvánné Mária Magdolna | 0 hozzászólás

ÚJ PÁTRIA

Az Utolsó Óra program gyűjteményéből

Felső-Maros mente - Luc menti népzene

Népzene Tancsról (Tonciu)

Bevezető

Nagy kaland várja azokat, akik hallgatják a FONO Records Utolsó Óra CD-it. Sokan tapasztalhattuk, nekivágva a világnak nyugatra, északra, délre vagy keletre, hogy sokáig az ismerős arcok jönnek szembe, az emberi alkotások is csak lassan, fokozatosan öltenek más formákat, és válnak lassan szokatlanná, majd idegenné. A táj pedig végképp nem tiszteli az országhatárokat, a hegy hegy marad, a folyó, mintha mi sem történt volna, folyik tovább, s mindenhol ugyanaz a nap süt le az égről mindannyiunkra.

Ugyanez a helyzet a népzenével is. Ázsiai kutatóútjaim alatt még világosabbá vált, hogy vannak hatalmas területeken ható, élő népzenei stílusok, melyek nem kötődnek népekhez, nyelvekhez vagy nyelvcsaládokhoz, bár az egyes népek nemzeti karakterüknek megfelelően átszínezve használják őket. Ezek alatt a nagy átfogó zenei stílusok alatt azonban felbukkannak kisebb-nagyobb, esetenként nagy régiségeket mutató egyedi zenei rétegek. Mindezt, a hasonlóságon belüli fokozatos változást és az egyediség fel-felbukkanását élheti át mindenki, aki ezeket a CD-ket hallgatja.

Most, Magyarpéterlaka és Görgényoroszfalu után a Felső-Maros mente egy újabb községének, Tancsnak a hangszeres népzenéjéből kínálunk válogatást. Noha Tancs a Maros jobb partján fekszik, Magyarpéterlaka pedig átellenben, a balon, nincs döntő különbség a péterlaki és a tancsi zenészek repertoárja között; hasonló a zenekar hangzása, a játékmód, sokszor még a hegedű hangszíne és díszítései is. A figyelmes fül persze hamar észreveszi a különbségeket, az egyéni előadás zamatait, és gyönyörködik bennük.

Hadd idézzem fel egy emlékemet 1981-ből, miként kezdődött ismerkedésem Felső-Maros mente népzenéjével. Akkoriban a táncházakban a magyar táncrendek között főként széki, dunántúli, szatmári, gyimesi és egy ú.n. „mezőségi” szerepelt. Martin György hívta fel a figyelmemet Kallós Zoltán magyarpéterlaki (Petrilaca) gyűjtéseire. Ott akkoriban egy igen jó zenekar muzsikált, az azóta elhunyt kiváló prímás, Lunka József vezetésével. A hallott zene rögtön megfogott gyönyörű dallamaival, és mert amellett, hogy nem nélkülözte a Mezőségről ismert tömör, archaikus jelleget, az ottani, kissé nehézkes hangzás helyett röppenő kecsességgel, cizelláltan szólalt meg. Ez a zene felüdülés a fülnek játékosságával, ahogy a hegedű ragyogó, könnyed fordulatait a cimbalom unisono alápergeti. A harmonizálás általában összetettebb, ’fejlettebb’ mint pl. a Mezőségen, mégis egy viszonylag szikár felfogás jellemzi, a zenészek nem bonyolódnak bele a pesti cigányzenekarok harmóniatobzódásába. Tinka megbízásra elkezdtünk járni Magyarpéterlakára, és mai napig büszke vagyok rá, hogy a magyarországi táncházakba az én kezdeményezésemre indult el e tájak zenéinek beépülése.

-- Térképmelléklet (A Pávai-féle internetes térkép: Felső-maros mente, Marosszék)

Tancsról (Tonciu) és vidékéről

Ez a falu, melyet csak az igen részletes térképek tüntetnek fel, Maros-Torda megyében van, a Felső Maros mentén belül a Luc mente kistájon, Szászrégentől alig több mint tíz kilométerre nyugatra, Faragótól (Fărăgău) északkeletre.

A település a honfoglalás óta lakott, magyarok alapították. Az eredeti falu nem a jelenlegi helyén, hanem a fenyvesek alatt lehetett, ahonnét bronztárgyak és dárdahegyek kerültek elő. Az első falu feltehetőleg a tatárjárás áldozata lett. Az akkori lakosok helyére szászokat telepítettek az 1400-as évek táján, a falu jelenlegi nevét tőlük származtatják (Sächsisch Tons, ahol tons=agyag). A jelenleg álló templomot ugyanebben az időben építették. A falu többször cserélt gazdát, temploma leégett, lakosai is kicserélődtek.

1606 után indult meg az új falualapítás, az elvándorolt szászok helyébe magyarok költöztek. A templomot 1676-ban helyreállították, új fedélzettel és kazettás mennyezettel látták el, amely ma műemlék értékű. A templom kalotaszegi kőből készített szószéke kehely mintára kifaragott, annak a kidei Sípos Dávidnak a munkája, aki a kolozsvári Farkas utcai templom szószékét is faragta. A fatornyot 1913-ban egy szélvihar erősen megrongálta. Tíz év múlva kezdtek újjáépítéséhez, és csak hetven év elteltével, 1993-ra fejezték be. Jelenleg Tancson főképpen magyarok és cigányok laknak, ez utóbbi etnikum egyre növekvő számban.

Mivel Pávai István a Görgényoroszfalusi Pilu bandája CD mellékletében részletesebb tanulmányt írt a Felső-Maros mentéről, most nem ismétlem el a tájegységről tudnivalókat. Mindössze arra emlékeztetnék, hogy a tájegységet Orbán Balázs nem véletlenül hagyta ki a Székelyföld leírásából, ugyanis magyar lakóinak nyelvjárása a mezőségi magyarok nyelvjárásához tartozik. A terület az 1976-os megyerendezéssel - amikor Torda megyét kettéosztották, Maros-Torda vármegyéhez került. A vidék zenéjének a feltárásáról Pávai István fenti tanulmányában szintén részletesen olvashatunk, és többek között megtudjuk, hogy Bartók (1934) Népzenénk és a szomszéd népek zenéje című tanulmányában a Felső-Maros menti gyűjtéseiből is közöl.

-- Fotó: Bartók erdélyi gyűjtései közben: Bónis Ferenc, Béla Bartól, His life in pictures and documents, 66. oldal (66.kép)

A tancsi táncrendről

Noha a Felső-Maros mentén általában jellemző a cimbalom használata, a tancsi zenekar három vonósból áll, egy hegedűsből, egy háromhúros kontrával játszó kontrásból, és egy bőgősből. Tánc alá természetesen itt is táncciklusokat zenél a banda, hagyományos magyar rendnek a verbunk, forduló, csárdás, korcsos és cigány csárdás sorozat tekinthető. Az egyes tételek között lehúzás van, de legalábbis egy megkezdett lehúzás, mely harmadik hangja helyett a következő tétel első dallam kezdődik el.

A csárdásban, a fordulóban és a korcsosban is jellemző a nőnek egyik oldalról a másikra való átvetése, forgatása mint visszatérő alapmotívum állandó párelengedő figurázással, a nő kar alatti forgatásával és zárt páros forgatással váltakozik rondószerű felépítésben. A különbség annyi, hogy ezek a mozzanatok a fordulóban és a korcsosban rövidebb motívumsorokba, sűrítettebb formákba tömörülve, kristályosabb szerkezetben és főképp másfajta metrikai-ritmikai arculatban jelennek meg.

A területen a leginkább figyelemre méltó műfaj a forgatós és a forduló. Mind a két tánc a csárdás kialakulását megelőző páros táncok legfejlettebb képviselője, így a Kárpát-medencei forgós-forgatós táncok régebbi, fejlettebb típusainak, pl. a dél-erdélyi román învîrtita-nak közeli rokona. Ezek a táncok a Felső-Maros vidékén (korcsos, sebes forduló, magyar forduló), a Székelyföld nyugati részén (marosszéki forgatós, vetéllős, serény) és a Kisküküllő vidékén (féloláhos) terjedtek el.

A korcsos és a forduló 2/4-es ütemű, hangszeres kanásztánc típusú tetrapodikus sorokból építkező, AA_vBB_v szerkezetű dallamainak kísérete gyors dűvő. A dallamok a 17-18. századi feljegyzésekből ismert ungareszka-hajdútánc vagy korai verbunkos zene stílusköréhez kapcsolódnak, és a nyugati zene hatásait viselik magukon. A sebes forduló és a korcsos dallamkészlete alapvetően elválik egymástól, ritka az a dallam, mely mindkét műfajban előfordul.

Ezekben a tételekben egy vagy két dallam után következik néhány, rendszerint 16-, néha 8-ütemes közjáték, ahogyan az egyébként pl. a mezőségi rendben vagy a magyar dudazenében is tapasztalható. A folyamatot rendkívül egységessé teszi, hogy a dallamok nemcsak közjátékokba ágyazottan jelennek meg, hanem sok esetben a dallamok második fele is egy közjáték variánsa, sőt közjátékból kifejlődött dallam is van. Emiatt a korcsos és a forduló zenei folyamata szinte közjáték-folyamatból fel-felbukkanó kétsoros dallamokból állónak tűnik.

Talán meglepő, de mindössze két alap közjáték-dallam van, mégsem fogja el a hallgatót az unalom. Ellenkezőleg, a primitív zenékhez, vagy éppen minimálzenei irányatokhoz hasonlóan az állandó variálódással társult folytonos ismétlődés élénk, figyelemfelkeltő hatást kelt. Ennek a két aprájának vázlata a következő:

Kép: a kottát mellékeltem kinyomtatva és .TIF formában is. A file neve: közjáték.mus

A korcsos és a forduló lendülete, jazz-es hangvétele és előadásmódja újabb példát ad a sok szálból font erdélyi tánczene gazdagságára és erejére. Nem véletlen hát, hogy a mostani válogatás sok ilyen dallamot tartalmaz. Ezt az is indokolja, hogy a csárdás és cigánycsárdás folyamatok előadásmódjukban és fordulataikban is ismerősebbek a fülünknek, zenei anyaguk kommerszebb, bennük manapság gyakran újstílusú dallamok és nóták váltogatják egymást. Ugyanakkor a gyönyörű régi keserves dallamok sem tűntek még el, csak éppen az asztali nóták és a katonakísérők közé szorultak.

Végül hadd köszönjük meg az előadást a tancsi zenészeknek, legfőképp is Horváth Aladár „Stefi”-nek, és Horváth Ernőnek, akik a felvétel idején, 1999-ben hetvenkét- illetve hatvankétévesek voltak. Ezek az idős férfiak olyan magukkal ragadóan zenélnek, mintha húszéves ifjak lennének, tele energiával, robbanékonysággal, életerővel. Bár mindenkinek megadatna, hogy a munkáját ilyen színvonalon, ilyen hittel és alkotó energiákkal végezhesse!

(Sipos János)

FONO-Utolsó Óra, Szásztancsi CD (szerk. Sipos János)

1. Forduló, csárdás, korcsos és cigánycsárdás 11’58

2. Katonakísérő és asztali nóták 7’15

3. Cigány kánta 1’40

4. Forduló 3’00

5. Asztali nóta 2’30

6. Forduló, csárdás, korcsos és cigánycsárdás 12’20

7. De-a-lungu és bătută 7’50

8. Újévköszöntő ének 1’30

9. Verbunk 3’00

10. Korcsos 6’40